2009-06-30

Megint elérkezett az időpont. Kis csapat gyűlt össze, vezetőkkel, s szállt be az időgépbe. Kis kabin volt ugyan, de elfértünk, vagyis megpróbáltuk. :). Miután elindultunk vissza az időben, röpke kis idő múlva meg is érkeztünk az Ókori Egyiptom „dús” vidékére. Az egyiptomiak ebéddel vártak, de mint meglátva minket, inkább csak eleséget adtak, teríteni nekünk kellett. Ebéd után minimál pihegés után, „ismerkedés”. Mint megtudtuk, Egyiptom nem csak a Nílus ajándéka, hanem maga egy Lótusz, melynek szárát a Kemet (feketeföld) borítja, a hátterét a vörös föld, vagyis a Deseret. Ennek virága a delta torkolat, melynek „szíve” Memphisz,ezen- kívül a társadalmi ranglétrát is szemléltették, melynek tetején a fáraó, alján a csekély számú rabszolga állt. Ezen kívül megismerkedtünk a „környezet átalakítással is”, melynek gyakorlatias része volt, hogy magunk (ha nem is 2,5 millió tonna kőből készült piramist) kellett falvat építeni, így alakultak meg a csapatok (sacc per: RéPolis, Hasiláde-Jule, Naxxramas). Este egy kellemes „Találd ki az igaz ember” játékon vehettek részt a megfáradt faluépítők, melyben szellemi erejüket mérhették össze. Közben a vihar is megjött, melyet egyes egyének esőtánccal ünnepeltek. Az 1. napot esti mese zárta Bene Ági néni szinkron tolmácsolásában, hisz egyiptomiul valahogy még a mai napon nem sikerült megtanulni :).